Szolgálati közlemény: Kedves 7_of_9! Kérlek ha már visszahoztál halottaimból, tápláld tüzem a galaktikával! Beszkennelnéd kérlek és elküdenéd a devecseri.titusz(kukac)gmail(pont)com ra az említett cikket? Hálám a sírig kísérne!

6-os. 4 a 2-höz azért adott a szigeten maradásnak esélyt, de úgy tűnt, ideje hazamenni. Szállásadói lelkére kötötték, hogy rendezze a dolgait Andival, erre Titusz megdícsérte a diólikőrt, és jó szerzont kívánt nekik, az intő mondatot elengedte a füle mellett. Rettegett. Az első józan napja volt, az élni akarás dolgozott benne, 600 km-t nem mert ittasan bevállalni. Így viszont gombóc került a torkába, mert nem tudta, hogy mi vár rá otthon. Vagyis pontosabban a helyen ahol lakott. Elvesztette a viszonyítási pontokat. Ez a kitaszítottság, elidegenettség munkálkodott benne. Nézett családokat, párokat a pihenőkben, motorosokat a benzinkutaknál, és nem tudta, hogy ő kicsoda. Nem ismerte az embert a tükörben.

Otthon kellemes meglepetés fogadta: Andi már összepakolt és a testvérével elvitette a cuccait és magát, csak egy levelet hagyott. Nem részletezném különösebben, talán egy mondat: "ekkora mocskot még nem hordott hátán a Föld". Milyen igaz... "1§. Andinak mindig igaza van."

A kocka azt mondta, illeszkedjen vissza, álljon munkába, a többit meg később majd még eldöntik együtt. Jó barátra lelt benne, ezért elnevezte rendkívül eredetien Keddnek, mert kedden talált rá. Mivel Kedd túl nagy méretű volt, a megbízási szerződése értelmében teljesítési segédet vont be egy kis játékkocka személyében, napi operatív döntések meghozatala céljából, természetesen a stratégiai kérdések megvitatásában továbbra is személyesen vett részt. Született válságmenedzser.

Titusz a kérdéseket, megjegyzéseket elengedte a füle mellett, egy feladatmegoldó gép lett, aki csak hallgatott, ha az Andival kapcsolatos dolgairól volt szó. Működött. Egy idő után békén hagyták, nem basztatta senki, neki meg ez elegendő volt.

Dolgozott, dolgozott, dolgozott, gyűjtötte a pénzt a "minőségi élményekre." Egy csomó dolgot felírt, amit ki akart próbálni: ejtőernyőzés, quadozás, siklóernyőzés, utazás, búvárkodás, képzések, élények, aztán szépen lassan elkezdte ezeket megvalósítani. A barátjai kihullottak mellőle már régen, és mivel közelengedni magához senkit sem mert, üzlettársakkal, -partnerekkel ment, vagy egyedül. Belül kezdett lecsitulni, és a kocka is levett a válláról egy csomó döntési terhet. Szakmai szárnyalásban volt, de kezdett két személyisége lenni.

Nappal és hétközben egy sikeres értékesítő volt, pénzzel, élményekkel, jelvényekkel tűzdelve, ám lelkének egy sötét darabja a kocka hatására mint egy a lemenő nap fényénél hosszabbodó árnyék, napról napra nagyobb teret nyert. Arctalanul, virtualitásban és a valóságban, a hűvösödő éjszakákban Titusz felfedezte a saját poklának bugyrait, és ezen bugyrokból számtalan akadt, sok hellyel Titusznak és bűneinek...