Különös, fojtogató, de varázslatos álmom volt. Blogba illő. Egy nap alternatív életemre eszméltem. Ami máshogy alakult. Egy csoportterápiás foglalkozáson voltam, a régi óvodai szobámban. Cinikus, keserű pszichológus volt a karmester, és én elsők között érkeztem. Majd befutott egy kedves, helyes lány, magas, vékony, egyik ügyfelemre emlékezető barnahajú tündér, aki mit sem sejtve üdvözölt férjeként. Ridegen. Hiába, semmi sem tökéletes, és míg a fa a gyümölcséről, az ember az eredményeiről ismerszik meg. Így tudtam, hogy én önmagam vagyok. A csavar: Andi is ott volt, de más párjaként. Mert párok jártak itt foglalkozásra, bizony. Javítani amit még lehet, és gyógyulni, rendbehozni elrontott élteket. És a feladat, melyre nem emlékszem, új párokba sorolt minket. Álombéli hitvesem máshoz pártolt a feladat idejére, Andi pedig ismeretlenként üdvözölt, és még csak nem is sejtette, hogy mennyire ismerem Őt. Talán jobban, mint Ő önmagát.
A cél az volt, hogy rendbejöjjenek a kapcsolatok. Mindenkinek a sajátja. Ott kölcsönösen segítettünk, talán heppiend is lett volna, ha nem pirkad közben. Itt viszont csak a gyötrelem a társunk a közös magányban...
Egy gyönyörű zongora improvizáció...fantasztikus ahogy játszik a srác...
https://www.youtube.com/watch?v=MXnS2LMNPZo
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.