Valamikor másfél hete, a múltam egy szeletén méláztam: mai napig nem tartom épelméjűnek Andit miatta - ő visszanézve tagadja...
Annak idején, amikor a Blankától kapott kosár kamaszként a mélységeimbe taszított, versek hátán éltem túl. Sötét, depresszív, szuicid, éles szótömegek voltak, valószínűleg kiforratlanok, harmóniától mentesek, mint a murci. Túléltem, a füzet a fiók mélyére került. Ott is maradt, nem mártóztam meg Bennük. Majd Andi ráakadt a (keltezett) versekre, elolvasta őket, majd féltékenységi jelenetett rendezett egy olyan nőre, akit bár ismert, de akkor voltam beleesve, amikor Andi létezéséről nem is tudtam, még köszönőviszonyban sem voltam. És a versek én voltam, nem Blanka.
Ott megint választanom kellett: a versek vagy ő. Fájt nézni a lángokat, egy részem égett el...
Ahogy ezen gondolkodtam, ihletet kaptam, és rájöttem, hogy egy olyan eszköz volt a kezemben, amit már rég elfelejtettem, pedig működött:
Büszkén a távoli múltba
Révedve, szégyellve a közeli
Jövőd és múltad
Nézed aggódva gyermeked
Azt megfontolva
Milyen példa
Jut majd Neki Belőled.
Az életből.
Hittel a távoli jövőbe
Tekintve, féltve a közeli
Múltat és jövőt
Véded dühödten véredet
Arra gondolva
Milyen préda
Lett belőle miattad.
Félted Őt.
https://www.youtube.com/watch?v=V-AgV6ciitk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bluedress 2010.03.06. 14:26:37
Ez mas helyzet, de igazibol en az exekre nagyon feltekeny vagyok, plane ha nyomul a fickomra es o meg nem kepes elkuldeni a fraszba. Ilyet mondjuk azert nem kernek tole. Tok abszurd. Nagyon szerelmes lehettel, hogy megtetted : )