I've been shouting to my own nature for a long time
But how it could be else - no one heard it.
I shouted over our burnt boats,
But there's no way leading back.
I need your blaze, but can't feel.
Looks like you are three.
One was the reflecting friend
Another was my green-eyed sunshine
And the third is my solitary
There was a better way
But I reached the bad verdict
My jurors were monogamy, traditions
Apprehension and weakness.
So sad but true
You don't know how deep's the sea of solitude
You don't care 'bout me
Like I did to you.
It stabs, numbs, drives me distraction
And will execute and cremate me
So I will get back everything from fate
That I've begotten with humane lies.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.