Valószerűtlen álmok voltak, amolyan leltár. Csapongtak a képek nőtől nőig. Zenék éledtek fel benne, régi, elfelejtett dallamok, a kín szólamai, saját rég elégetett-elfelejtett rímei. Máskor megesett, hogy egy-egy időszakában az utolsó akkordig megjegyzett dalok később meghallgatva visszahozták az érzést. Most ez még annál is különösebb volt. Az akkor fejben leforgatott klipek éledtek fel. A füsttel, az arcokkal, a vágyakkal. Üvöltött a kíntól és csodálkozva bámult, milyennek is képzelte a szerelmet. A felismerés, hogy milyen ócska módon kompenzált. Hgy még a vágyakban is mindig benne volt a vég ígérete. Hogy a boldogság után mindig szakítást és halált álmodott.
Elfelejtett eszmék kavarogtak benne. Bajtársiasság, barátság, és őszinte öröm. A küzdelem, a megszerzett győztes csaták emléke. Amikor még embernek érezte magát. Hová tűntek az eszmék? Miért tudott még régen hinni? Nem Istenben, hanem eszmékben és önmagában. A világ nagy szintézisében. Hitte, hogy bár sokszor nem találta a helyét, úgy érezte, hogy vár rá egy hely, ami csak az övé lesz, és boldog lesz benne.
Felsőbb hatalom létét mindig hitte. Legyen az egy Isten, a Sors, vagy egy felsőbbrendű lény, aminek csak játékszerei vagyunk. Talán a gyengeség jele ez a hit, a kontrollra való képtelenségé? Ha nem tudott irányítani, rábízta magát a sodrásra. Ha összecsapnak a hullámok, és kivársz, a víz fel fog dobni. Próbáld csak ki! Csak viseld a következményeket! Néhány éve egy mondattal igazolta és vigasztalta önmagát: "Nincsenek jó és rossz döntések, csak következmények."-és ezzel legitimálta a gyengeséget. Tiszta sor.
Gyűlölte elefelejteni az álmait. Néha ha megragadt benne egy érzés az álmaiból, egész nap kergette őt. Az űr, amit az érzés való életből való hiánya okozott, megmámorosította. Újra és újra lejátszotta magának, hogy szenvedhessen, és ezt szerette. És este lefeküdt, hogy továbbálmodja. És sosem sikerült.
A legigazabb kívánsága talán az lenne, hogy újraélhessen álmokat. Gombnyomásra egy digitális korban. A legvadabb drog lenne. És a legnagyobb varázs törne meg.
Ha valamit megkapsz, Számodra elveszti az értékét. Majd mesélek Neked, kiket nem kapott meg, és így kik lettek a kergető érzések, a beteljesületlen, kínzó vágyak. Az arcok az álmokban...
Amorphis - The Way
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: new content from Www.colegiofatima.edu.ni 2019.03.15. 11:33:21
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.