Az esküvő előtt kb. másfél hónappal már érezte Titusz, hogy valami nincs rendben. Bár megbeszélte magával, hogy ez neki jó, és akarja az esküvőt, és tisztán vágyott Andira, a gyűrű már a kezén volt, papnál voltak kétszer jegyesoktatáson, klappolt minden, benne újra feléledt a kétely. Andi már hetek óta nem volt normális. Mindenért belekötött, volt amivel kapcsolatban vansapka-nincssapka módon. Soha nem volt jó semmi. No nem az esküvővel, az már hetekkel előtte le lett rendezve, szinte már csak ki kellett várni az időt, hanem úgy általában. Mindennapi dolgokkal. És ez még Titusz sokat látott, edzett lelkét is felőrölte, kezdte elveszíteni a keserves kínnal, sok széttört tárgyon át vezető próbákkal kialakított önuralmát.
Előtte sosem ment öncélú autóstúrákra. Most ehelyett lerakta az asszonyt dolgozni, ő meg kóválygott. Néha céltalanul, néha konkrét céllal. Egy közeli hegyen volt egy völgyoldal, amit magáénak érzett. Élete egy sorsfordító szakaszában nagy segítséget nyújtott neki ott a természet. Majd erről még mesélek később. De már oda sem ment, tudta, hogy nem kap megnyugvást. Bár elítélte, de akár hajnalban is ordító zenével ment át a városon, néha üveghangon forgolódott, és rá is rátört a magyar nagyigazság: rajta kívül mindenki hülye az utakon. Persze amikor korábban azt próbálta, hogy mennyire tudja lenyomni a fogyasztást, mindenki olyan szent volt az utakon. Kezdte a talajt elveszteni a lába alól.
Kezdett a lelkében a sok munkával, sok szenvedéssel, sok emberi kapcsolatát megnyomorító kierőszakolt folyamattal stabilizált önigazoló hangulata elpárologni. Nagyon rosszkor, hetekkel az esküvője előtt.
Kezdte úgy érezni, hogy megnyomorította valaki. Ki akart törni, elszaggatni a rövid pórázt. Nyílt ütközetekre egyébként is képtelen, inkább-a-béke, csendes őrült természete kicsiben kezdte, a saját örömére: egyébként is kielégítetlen szexuális vágyait (békülés nélkül nincs.. khm... kibékülés) önkezűleg kompenzálta. Kicsinyes, beteges és hasztalan bosszú, de neki megfelelt. Így lehetett még egy titka.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.