Alternatív valóság

Átkozta a saját hülyeségét. Meg tudta volna fojtani Andort, pedig ha egy tükörben bele tudott volna nézni a saját szemébe, megmondta volna magának, hogy Te voltál a hülye bazmeg, Te mentél bele ebbe a játékba. Rárúgott egy adag port a bocskorával a vísítva röhögő Andorra, de még ez a mozdulat is fájt. A bocskorával bazmeg, nem hiszem el! Otthagyta, és elbicegett a kocsmába mézsört inni.

Mauritániában jött az ötlet. Azon a fémtáskán ültek, amibe a legfontosabb holmijaikat csomagolták és azon filóztak, hogyan érjék el a rendezőket, hogy valaki eljuttassa őket a reptérre. A doboznak is az volt az ára, hogy Titusznak meg kellett csókolnia Andor seggét, a műholdas telefonért pedig Andornak meg kellett volna fordulnia 180 fokot, mielőtt Titusz ismétel, de Titusz tudta, hogy Andor abszolút nőpárti, és tiszteletben tartotta az Andor szemében megjelenő rémületet, ami láthatóan nagyobb volt, mint ami a ráfogott AK47-estől ráülő rémület. Így most van útlevelük és vízumuk, Andornak becsülete az otthon aggódó Vera előtt, viszont nincs pénzük, nincs telefonjuk, navigációjuk, térképük, és ami miatt egyáltalán megállították őket, a Hilux sincs meg. Nyaljanak sót azok a barbárok, basszák meg, miért pont az ő autójukat pécézték ki maguknak. Ennyit a nagy kalandról.

Ekkor mondta azt Titusz, hogy tiszta középkor. Andor mondta, hogy nem nem, figyeld csak meg, hogy valahogy eljutunk a reptérre. Titusz szerint kizárt volt, és fogadtak, hogy ha 72 órán belül repülőn vannak, akkor Titusz befizeti mindkettejüket valami középkori szerepjátékra.

10.000 méteren voltak, Titusz fel tudott volna robbanni. 34 perc hiányzott a 72 órához. Zseniálisan csinálta Andor, azt meg kell hagyni. Igaz hogy nem maradt órájuk, napszemüvegük, de akkor is a legzseniálisabb ötlet Andor cipőjébe bevarrt arany volt. A mocsok állat, hogy mindig van B terve, ezért tradel olyan remekül, mert kibaszottul számító és előrelátó.

Meg megnyerő. Egy francia kereskedő laptopját szerezte meg 10 perc erejéig, amíg megtalálta a neten azt az ökörséget.

Most meg azon vihog a szemét, hogy az argentin esőben favágás közben kicsúszott a nedves nyél a kezéből, és beleállt a lábszárába a fejsze. Jó ez így azért túlzás, de akkor is hősi seb! Pókhálóval, meg valami gyolcs szerű anyaggal kötötték be. És azon aggódott, hogy elfertőződik. Ki ne aggódott volna? Meleg borral mosták ki, mondjuk úgyis jódérzékeny volt, de legalább valami töményebb szesz lett volna.

És ezért az aggódásért röhögte ki Andor. Ott szakadt el a cérna, nekiment Andornak, de amikor már földön voltak mindketten, szétszedte őket a kovácsmester. Andor visítva röhögött, amíg a kovácsmester vissza nem hívta a fújtatóhoz, Titusz meg elment kocsmába búsulni, a kovácsmester tiltása ellenére. Ő fizetett, nehogy már megmondják neki, mit tegyen.

Őrjítő volt a víz csöpögése. Ez volt véleménye szerint a 6. nap, bár csak halványan derengett a napfény a folyosó végén, a lépcső felől néha. Minimális ételt kapott csak, kicsit hallucinált már az éhségtől. Az árnyékok alakokká váltak, a csönd suttogássá, a vízcseppek mintha a tarkóján doboltak volna. Rémisztő volt, inkább összekucorodott az alacsony és rövid priccsen a zárka sarkában, akkor legalább nem képzelte azt, hogy a háta mögül hallja. Nem gondolta, hogy ennyire komolyan veszik a játékot. Egy 'céh' volt a városban, négy mester a kovács, a tímár, az ács és a kőműves alkotta. Úgy döntöttek, hogy az inas a verekedéssel, és a fegyelmezetlenséggel, a munka helyetti kocsmázással súlyosan megsértette mesterét, és így 7 napi elzárásra ítélik.

Ezzel még nem is lett volna baj, de volt egy mesztic foglár, aki túlbuzgó volt a szerepét illetően. A kajáért, azért a napi egy tál sótlan, íztelen zabkásáért, amitől egyébként már a harmadik napon felfordult a gyomra napi egy fuvolajátékot kért. Titusz belement, hiszen éhes volt, elkeseredett, és az egészségügyi kockázatokat leszámítva kicsit ínyére is volt a dolog. De ha nem lesz lába, mert le kell vágni egy neuquéni kórházban, akkor már olyan mindegy egy-két nemi úton terjedő betegség ide vagy oda. A perverz mocsok, tudja hogy ha innen kimegyek, senki nem hisz nekem, meg az ember úgysem híreskedik az itt történetekkel. Egy nap, és eltűnik erről a helyről. Hülye ötlet volt idejönni, az utóbbi világlátós bulik nagyon balul sültek el. Titusz egy kis nyugalomra vágyott. Úgy érezte meg kellene állapodnia, ezek jelek, hogy nem ez az ő útja. Lépteket hallott és megkordult a gyomra. A huzat sülthús illatát hozta valahonnan messziről.

A foglár volt, az egyik kezében egy fáklya volt, a másikban egy adag sültet tartott. A rácson keresztül figyelte Tituszt. Titusznak szinte csurgott a nyála. "Gánádó"- a foglár nem tudott angolul, a szerepe nem kívánta meg a kommunikációt. Tehát marha. Lehet vagy 40 deka, fűszeres és jól át van sütve. "Dosz"-mutatta két ujját vigyorogva a fáklya fényénél a rabnak. Titusz bólintott, áll az üzlet. Ma a foglár mohó volt, tudta, hogy Titusz holnap szabadul, de ő nagyon éhes volt....